Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányka…Seres Barbara. Kiskunfélegyházán születtem , ahol apró gyermekként, óvó nénim hatására, három évesen eldöntöttem, én is az leszek. És mint a mesében így is lett. Tanulmányaimat Szarvason végeztem, ahol szakdolgozati munkámért megkaptam a ” Felfedezettjeink díjat”. Dolgoztam állami óvodában, de úgy éreztem, ez nem az én utam. Majd családi házunk egyik pici szobájában elkezdtem kisgyermekekkel délutáni foglalkozásokon bábozni, alkotni. És életre kelt a Bábgyalogló Művészfalu. Közben elvégeztem a bábcsoport vezetői képzést, és két évet jártam a solymári Waldorf óvódapedagógus képzésre. Nagyon szép tapasztalatokat gyűjtöttem a hosszú évek alatt. Amikor egy-egy érdeklődő szülő felhív, mindig azt mondom: “kérlek gyertek el, és szippancsatok bele ebbe a hangulatba, és járjatok utána valóban igaz-e a mese, a csodahelyről.” Színdarabokat, meséket, verseket írok gyermekeknek, amit minden év júniusában előadunk a Jókai Színházban Komáromi Anett színművésznő barátnőm közreműködésével. Nagyon sokat köszönhetek Neki: megtanított rá, hogy merjek nagyokat álmodni. A Művészfalu igazi értékrenddel rendelkezik. Törekszem az egyéni és közösségi nevelés egyediességére, a különböző művészeti ágak kipróbálására (pl: tűnemezelés, akvarell, akril festés, papírmasé, varrás). Az idén a kalligráfiával is megismerkednek a gyermekek. Minden évben más technikába merülünk bele. Nincs jelen a teljesítményorientáltság, a stressz, a megfelelés. A mai világban ritkaságnak számít, ha valahol önmagadat adhatod. Itt gyermek, szülő egyaránt, az Ő elmondásuk szerint “haza járnak”. Szolgálatomnak tekintem a gyermekek nevelését, és küldetésemnek érzem, hogy egy olyan világba repítsem őket, ami a lélkről szól.
És a mese folytatódik…